Ciszterci bál Bálint napján
Idén február 14-én rendeztük meg hagyományos Ciszter Bálunkat, ahol az iskolánkba járó diákok szülei kötetlen, vidám körülmények közt találkozhattak gyermekeik tanáraival. Az eseményt a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház nagytermében rendeztük meg.
Ahogy kedvesünk iránti szeretetet és az idővel ugyan formálódó, el azonban soha nem múló szerelmet, úgy gyermekeink nevelését is egy folyamatként éljük meg, mely napról napra megújul, hullámzik, hol vad vízként, hol szelíd sodrásként frissíti fel még a szürke hétköznapokat is. Ugyanakkor mindkét esetben szükségünk van néha ünnepekre, olyan alkalmakra, amikor valóságban is egymásra mosolygunk, koccintunk és jól érezzük magunkat. Ilyen együttlét vonzott most mindannyiunkat ide, ebbe az impozáns terembe, mely ezen az estén hosszú asztalokkal telt meg, melyeknél nemsokára hatalmas közösségünk azon tagjai foglaltak helyet, akik a Valentin nap ellenére is úgy érezték, párjukkal szeretnének részt venni ezen a különleges eseményen.
Az összegyűlt közösséget először iskolánk igazgatója, Orosz Ágoston köszöntötte, aki beszédében az ünneplés fontosságát emelte ki, megidézve a régi idők népi hagyományait is, a Ciszter Bált ezzel hozzákapcsolva egy nagyobb, farsangi ünnepkörhöz, amikor mindenki egy kicsit feloldódhat és felszabadult tánccal és mulatsággal várhatja a tavaszt. Gimnáziumunk vezetője ezen túl megköszönte a szülői közösség támogatását is, majd zárásként kiemelte, hogy a Ferenc pápa által meghirdetett idei Szent Év központjában a Remény áll, ami a ráhagyatkozással mindannyiunk életét közelebb tudja vinni Istenhez.
Az igazgató úr nyitó gondolatai után Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatója szólt az egybegyűltekhez. A főigazgató asszony beszédjében a múlt, a jelen és a jövő összefonódásáról beszélt, melynek gimnáziumunk csodálatos példája: híres diákjaink, akik a múltban rendkívüli szolgálatot tettek a világnak (a teljesség igénye nélkül kiemelte Semmelweis Ignácot, Ybl Miklóst és az idén 150 éve született Klebelsberg Kunot) együtt járják velünk szinodiális zarándokutunkat, gyermekeink pedig a jövő világ szépségeinek ígéretét hordozzák magukban. Utóbbit alátámasztva főigazgató asszony különös meghatottsággal idézte diákjaink riportját az EWTN Katolikus Televízió csatornáján, ahol megfogalmazták iskolánkról, hogy „itt a múlt és a jövő egybeolvad.”
A köszöntőbeszédek után Iskolánk különféle művészeti ágakban tehetséges tanulói mutatták be tudásukat. A változatos gálaműsorban egyaránt helyet kapott a komolyzenei zongoradarab és a kortárs moderntánc, a nyitra megyei népi farsangos dalok, a vajdaszentiványi néptánc és a székely népmesék hagyományvilága, valamint az ütőshangszerek latin-amerikai karneválokat idéző pergő ritmusa, szépen illusztrálva közösségünk talentumokban gazdag sokszínűségét. A műsor második felében a januári Diáknapok legjobban sikerült osztályprodukcióiból láthattunk válogatást: a 11.B, a 7.A, a 9.B és a 10.B osztály egyaránt bemutatta fantáziadús, igényes produkcióját, melyekben a hagyományos csoporttánc-koreográfiák mellett a drámai elemek és a rövidfilm is szerepet kaptak. A gálát a 12.B osztály szalagavatóra összeálló keringője zárta, ami egyúttal meg is nyitotta a táncparkettet a közönség számára, a végzősök ugyanis a koreográfia végeztével vendégeink közül választottak partnereket, hogy még néhány percre birtokba vegyék velük a színpad előtti teret.
A bál ezután a vacsorával folytatódott, ahol csakhamar vidáman zsibongó beszélgetés töltötte be a dísztermet, szülő és tanár végleg összefonódott a felszabadult együttlétben, az agapé asztalközösségének örömében. Ahogy a tálak kiürültek és a vendégek új energiát kaptak, ismét széthúzták a függönyt és a színpadon megjelent a gimnáziumi sulidiszkókon is rendszeresen fellépő öregdiákunk, Horváth Bence (DJ Neon Rider), aki színvonalas, a közönség igényeire mindig érzékenyen figyelő mashupjaival csakhamar ismét megtöltötte a táncteret, ifjak és régebb óta fiatalok egyaránt ropták fáradhatatlanul, egészen az estét lezáró, valamivel tizenegy óra után kezdődő tombolahúzásig, ahol a jegyeket váltó, és ezzel iskolánkat is támogató résztvevők értékes nyereményekkel térhettek haza; de az se búsult, akit ezeúttal nem pártolt annyira a szerencse, hisz a kellemes találkozások élményeivel ők is gazdagabbak lettek az este folyamán. A nyereményjáték után a DJ új életet lehelt a bálba, így nemsokára ismét megtelt a parkett a legkitartóbb, igazán fáradhatatlan résztvevőkkel, akik még hosszan buliztak, hogy ha csak lehet ez az éjjel tényleg ne érjen véget.
Mindig öröm megtapasztalni, amikor hatalmas ciszterci családunk tagjai ilyen felszabadultan is együtt tudnak lenni. Diákjainkat persze gyakran látjuk a szünetekben és a tanórákon önfeledten örülni, egymásra figyelni és kamaszos őszinteséggel egyszerűen megélni a jelent, de annál értékesebb, amikor a felnőttekről omolhat le a komolyság, megfontoltság álarca és egy estére felelősségeiket lerakva ők is együtt tudnak lenni a pillanatban, az „itt és most”-ban, hogy aztán feltöltődve vágjanak neki az élet újabb kihívásainak. Ez az összetartozás ugyanis végigkísérhet mindannyiunkat a nehézségek idején is, ennek alapja ugyanis nem csupán egy jó nevű gimnázium, dicsekvésre okot adó versenyeredmények vagy innovatív megoldásokban gazdag pedagógia és diákélet, hanem a megváltás örömhíre, a tapasztalat, hogy „Hűséges az Isten, aki meghívott titeket, hogy közösségben legyetek Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal.” /1Kor 1,9/