Határtalanul pályázat Felvidék

Határtalanul – Felvidék, a Szepesség csodái
2018. április 17-20.
 kedd – április 17.
 
Ma sokat utaztunk a határig, de nagyon élvezetes volt gyönyörködni hazánk tájaiban. Első felvidéki állomásunk a rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskola volt, ahol megismerkedtünk és fotózkodtunk 10.osztályos diákokkal. Jó volt (és érdekes) megismerni a felvidéki testvéreinket. Ezután a Gombaházi-cseppkőbarlangot csodáltuk meg. Káprázatos széna-és szalmacseppkő nyújtózkodott felfelé vagy akár lefelé (is) még 3 méterre is. Miután megnéztük a barlangot körülzáró,,erdőt”, ahol szép vízesésként ,,futott” a patak... Betértünk Bet(l)érre, az Andrássy-kastélyba. Nagyon szép volt az angol-park! Nekem személy szerint a kastélyépület előtti szökőkút és az azt körülölelő sövény tetszik a legjobban. Végül Dobsina belvárosában nézelődtünk egy kicsit, elmentünk az evangélikus templomhoz. Ott kicsit szomorú voltam; sajnálom az ottlakókat a rossz körülmények miatt…
 
szerda – április 18.
A mai napon egy természeti kinccsel ismerkedtünk meg, a Bélai-cseppkőbarlangban tettünk egy kis ,,túrát”. Legszebb a zeneterem volt és felvetődött az ötlet, hogy énekeljünk magyar népdalt a remek akusztikájú teremben. Második állomásunk a regényekből már jól ismert Lőcse volt, ahol elbűvölt minket a Szent Jakab Bazilika díszes szárnyasoltára, a freskók, a mennyezet (stb). A szászok maguknak kicsi, Istennek azonban nagy, hatalmas házat építettek. Ez jó példa számunkra. […] Jól néztek ki az egymáshoz szorosan ragaszkodó színes, ízlésesen díszített szász házak. Megcsodáltuk az elegáns Thurzó-házat. Felelevenítettük „A kőszívű ember fiai”-nak filmváltozatából (is) ismert Városházát. Két osztálytársam felolvasott a Jókai „A lőcsei fehér asszony”, illetve Mikszáth Kálmán: „A fekete város” című könyvéből a Városházáról szóló leírásokat. Igazi hangulat vett erőt rajtunk az árkádok alatt. Szepesi-vár volt a következő állomás. Nagyon tetszett, legjobban a kápolna. Ezután megnéztük a csütörtökhelyi ferences templomot, ahol elmondtuk – ciszteres hívő diákok lévén – latinul a ,,Miatyánk”-ot. Nagyon szépek a szepesi templomok. A mai nap a „templomos nap” volt, ugyanis utolsó állomásunkon, Szepesszombaton a Jóisten szentmisére hívott meg minket. Nem értettünk semmit – mégis, mintha mindent értenénk… (A szláv nyelveket a spirituális tartalmuk (hangzásuk) miatt szeretem nagyon.)
 
csütörtök – árpilis 19.
Ma sokat kirándultunk. Elsőként a Csorba-tóhoz, a Tátra szívében sétáltunk egyet. Én már másodszorra vagyok itt a tónál – de most a tó jéggé fagyva gyönyörködtetett meg. Megint egy városnézés következett, Iglón. Megnéztük a két templomot és az egykori szász gróf házát. A Városháza előtt tanári kiselőadást hallgattunk a tatárjárásról. Végül a Hernád-áttörésbe vetettük lábunkat. Én (meg páran) csak a kilátóig mentünk el, de az is gyönyörű volt! Ó, milyen különös érzés a tömény fenyőillattal elárasztott levegőt szívni! Maradandó élmény.
 
péntek – április 20.
Utolsó búcsúzás a tátrai szállástól ez az első programunk ma. Késmárkra vezetett az utunk, a Szent Kereszt templomba, ott a Thököly Imre sírjánál megemlékezésképpen elénekeltük a „Boldogasszony Anyánk”-ot. Ezután átmentünk a Szentháromság fatemplomba. Nagyon lenyűgözött! Bezártuk magunkat a Városháza előtti kényszerketrecbe! De nem volt olyan jó…! Második városnézés Eperjesen történt, ahol a belvárosban sétáltunk, s megemlékeztünk a 24 kivégzett előkelő lakosról. Következő és egyben utolsó állomás Kassa. Gyönyörű város. Kedvencem. Sétánk során megtekintettük a Rákóczi-házat, a 2006-ban állított szobornál koszorúztunk, és elénekeltük a Himnuszt. Bementünk a Szent Erzsébet -dómba, ott tisztelegtünk és énekeltünk II. Rákóczi Ferenc sírjánál, majd egy óra szabadidő volt. Ettem egy fagyit, aztán bementem egy templomba, ami a Színházzal szemben van. Gyönyörű!!! Mást nem tudok mondani. Ez az egész belvárosra igaz! És…az egész kirándulásra! Nagyon jól éreztem magam és akárkivel beszéltem, az ugyanezt érezte. Hatalmas hegyek, kedves emberek, szokatlan, de finom ízek és… és, és még sok minden!
Köszönöm!
 
Galambos Boglárka Ágnes
 Galéria
 
 
A felvidéki osztálykirándulás
 
A Határtalanul program keretében lehetőséget kapott az osztályunk arra, hogy öt felejthetetlen napot Szlovákiában/Felvidéken töltsünk. 2019.09.22-én indultunk es 2019.09.26-án érkeztünk haza. Egy nagyon kedves idegenvezetőnk volt egy szuper buszsofőrünk és találkozhattunk a felvidéki magyar iskola diákjaival, a gyönyörű tájakon töltött idő az osztállyal együtt öt napnak sem tűnt.
A kiránduláson egyensúlyban volt a megnézendő városok száma valamint a túrával töltött idő. Az öt nap alatt olyan városokba látogattunk, mint Késmárk, Lőcse, Igló, Eperjes és Kassa. Mindegyik városra jellemző volt a tisztaság, a rendezettség, és érezhető volt a Magas-Tátra által adott különleges hangulat. Túráztunk a Tarpataki vízesésnél a Szlovák Paradicsomban és végigtutajoztunk a Dunajec-áttörésen. Valamint a Dobsinai jégbarlang hideg jégműalkotásaival kezdtük a sort a „Megnézendők” listán.
Nagyon sokan arra gondolnak egy osztálykirándulással kapcsolatban, hogy szüntelen múzeumlátogatásból áll és csak a kötelező nevezetességek megtekintéséről van szó. Ezen a kiránduláson számomra ez egyáltalán nem volt érezhető. A kötelező szó teljesen jó értelemben játszott szerepet, mivel kötelező ezeket megnézni, ahol mi jártunk, a legszebb városokat néztük meg, a leggyönyörűbb kilátáson tudtunk csodálkozni és a legizgalmasabb túrákon vettünk részt. Hogyha egy helyet kellene kiemelnem mi tetszett a legjobban akkor a Tarpataki vízesést választanám. Teljesen elvarázsolt a kristálytiszta víz, az odavezető túra és a folyamatosan, ahogy egyre magasabban voltunk, elkápráztatóbb kilátás. Kétségkívül a leggyönyörűbb volt.
Nagyon hálás vagyok, hogy eljutottam ide és megtekinthettem ezeket a helyeket. Biztos vagyok, hogy szüleimmel is és később a családommal is el szeretnék ide látogatni és még egyszer meg szeretném csodálni ezeket a természeti szépségeket.
Papp Hanna Róza
11.b