Szent három nap

A szent háromnap liturgikus ünneplése /Triduum Paschale/
 
„…ha majd fölemelnek a földről,
mindenkit magamhoz vonzok.” /Jn 12,32/
 
A liturgia szó jelentése: „nyilvános mű”. A nép részéről illetve a nép javára végzett szolgálatot jelent. A keresztény hagyományban azt jelenti, hogy Isten népe részt vesz Isten művében. A liturgiában Krisztus, a mi Megváltónk és Főpapunk folytatja Egyházában, Egyházával és Egyháza által a mi megváltásunk művét. A liturgikus ünneplésben az Egyház az ő Urának képmásaként szolgál, részt vesz prófétai küldetésében és királyi papságában.
A nagyböjt hamvazószerdán kezdődik, negyven napig tart. Ezen a napon az Egyház hamut szentel, és a bűnbánat jeléül a pap hamut hint homlokunkra.
Virágvasárnap a nagyböjt utolsó vasárnapja. Ezen a napon ünnepli az Egyház Jézus jeruzsálemi bevonulását. Ezen a napon a papság és a hívek a szentelt barkával körmenetet tartanak. A virágvasárnapnak kettős jelentősége van: egyrészt, a győzelem és a megdicsőülés napja, másrészt előre vetíti Jézus szenvedésének és halálának fájdalmát. A szentmise keretében elhangzik a passió, Jézus szenvedéstörténete.
 
Nagycsütörtök – A püspöki székhelyeken e nap délelőttjén a megyéspüspök együtt misézik papjaival, akik megújítják szentelési ígéretüket. Ezen a szentmisén a püspök olajat szentel, melyet a szentségek kiszolgáltatásánál használnak. Ezt a szentmisét olajszentelési vagy krizmaszentelési misének nevezzük. A szentelt olaj fajtái: keresztelendők olaja, betegek olaja, krizma (A krizmába illatos balzsamot kevernek, amely Urunk jó illatát jelenti. Krizmával végzik a felkenést a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend szentségében.)
Nagycsütörtök este az utolsó vacsora emlékmiséjén az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására emlékezünk. Amikor a szentmisében az Egyház Krisztus húsvéti vacsoráját ismételve és megújítva az Eucharisztiát ünnepli, mindig Krisztus haláláról és feltámadásáról emlékezik meg. A bűnök bocsánatára kiontott vér, Krisztusnak mint áldozatnak, mint Húsvéti Báránynak a valóságát állítja középpontba. A nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat. Az esti szentmisén, amikor a pap a Glóriát énekli, megszólalnak a csengők, a harangok és az orgona, azután elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek”. A nagycsütörtöki evangélium elmondja, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa tizenkét egyházközségi tag (férfiak) lábát. (Jn 13, 13-15) A szentmise utáni oltárfosztás, amikor eltávolítanak az oltárról minden díszt még a terítőt is, Jézus elfogatására és nagycsütörtökön kiállt szenvedéseire emlékeztet.
Nagypéntek – Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. A szertartás keretében elhangzik a passió Szent János evangélista szerint. Ünnepélyes könyörgést végeznek a pápáért, a püspökökért, a papokért, hívőkért és hitetlenekért. Az ünnepélyes imák után következik a hódolat a kereszt előtt. A kereszthódolat után elimádkozzuk a Miatyánkot, majd az áldozás következik. A szertartás után a hívek a szent sírnál imádkoznak, mely fölött elhelyezték a lefátyolozott Oltáriszentséget.
 
Nagyszombat – Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szentsírt.
 
Húsvét vigíliája – Szombaton, a sötétség beállta után kezdődik a liturgia. Első eseménye a tűzszentelés és a húsvéti gyertya megszentelése. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. A húsvéti gyertyán található öt tömjéncsomó Jézus öt szent sebét jelenti. A húsvéti örömének ( Exultet ) az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi. A Glória ünnepélyes éneklése során megszólalnak a csengők, a harangok és az orgona. Ünnepi örömmel dicsőítjük Istent az Alleluja éneklésével.
Az ezt követő ó- és újszövetségi olvasmányok átfogják az üdvösség történetét. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Először a mindenszentek litániája hangzik el, hiszen a keresztséggel az ember tagjává lesz a szentek közösségének. Ezt követi a keresztvíz megszentelése és a keresztelés.
Majd az összes hívők megújítják keresztségi fogadalmukat. A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk. A mise után kezdődik a feltámadási körmenet. A hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét.